A JAKAB ÁG ÉS A TÖRTÉNELEM 
 

   
                                              EREDET-ÁGAKNEMESLEVELEKELŐDÖKDANIEL ÁGKEZDŐLAP
 

Az "ős"

Kézdi-Vásárhely
(Târgu Secuiesc)





Összeírás






















Családfa











Ősi birtok

Kúria



zsellérház
Gyakor rét

káposztáskert



házas telek

Jancsó -kertek
malom

























Báthory Gábor
(1589-1613)

Bethlen Gábor
(1580-1629)

I.Rákoczi György
(1593-1648)

Apafi Mihály
(1632–1690)
Céhek

Iskola





1740

Jancsók kápolnája





Határőrezred





Jancsók udvartere






Az 1734 évi anyakönyv első lapja






Jancsók utcája



Földrengés, éhínség, kolera

Tűzvész









Kézdivásárhelyi református templom



Szabadságharc

Gábor Áron


Családi iratok




Foglalkozás













Lelkészek


Katonák


Házasságok


Elvándorlás







Gyermek-
halandóság







1902





Elhurcolás

1916





 

A családfa  tagjainak megismerése mellett érdemes megismerni azt a történelmi és lakó-környezetet is, melyben családtagjaink éltek.

Simon
(1540 kb.–1580) az első ismert ős Torja-vására, 1562-től Kézdi-Vásárhely lakója volt. A város, mint neve is mutatja vásározó hely volt, 1407-től városi raggal. Lakóinak privilégiuma volt még a Kárpátokon túlra történő fuvarozás. Székelységükhöz kötött ősi adómentességüket és egyéb kiváltságaikat a fejedelmek bár többször megerősítették, de sokszor meg is sértették, ami miatt többször lázadtak.

Az 1567-es összeírás (Regestrum) szerint akkor 60 portája ill. zsupfedeles faháza volt a városnak, ezért az oklevelekben
deszkavárosként (Asserculi oppidum) említik. 1572-ben megalakul az első céh, a tímároké. Ebben az időben adót csak a szultánnak fizettek. Gyűlésbe, hadba csak akkor mentek, amikor a többi székely város is. Az országgyűlésbe két követet küldhettek.

Simon fia Tamás (1560 kb.-1622) 1604. máj.20-án házat, házhelyet és hozzátartozó ingatlanokat vett. A Tamás négy fia által alkotott családok harmadik ága, a Jakab ág a mi águnk. Ezen ág tagjainak a nyomát keressük.

A család tagjai már ekkor is lovas nemesként említtetnek. Nemeslevelet Báthory Gábortól 1613-ban nyert a négy testvér. Címerükben, pecsétjükben az oroszlán szerepelt.
 
                   

  Jakab ág családfája
14 generáció    
Jancsó Eszter leszármazottai
nélkül

                        

A családfán 14 generáció több mint 801 ismert tagja szerepel, akik közül a többség Kézdi-Vásárhely lakója volt.
Ez a családi ág
már a kezdetektől református volt. Az ev.ref. (evangélium szerint reformált) vallást Kézdi-Vásárhely is 1564-1570 között fogadhatta el. 1608. évi kolozsvári országgyűlési határozat után úgyszólván uralkodó vallás lett.

A megnemesítéskor az akkori házaik és birtokaik is megnemesített birtokoknak minősültek, tehát adózás alól mentesek lettek. Jakab (1586 kb.-1659 előtt) javaiból csak néhányat ismerünk. A Kantában ős örökös kúriát, melyet "fundus nobilitaris"-ként említenek. Határa: a szomszéd Nagy Miklós és Tamás öröksége, a kézdivásárhelyi hegyalja és a Torja folyó. A telken nagy zsindelyes udvarház, csűr, istálló, gyümölcsös kert volt. A házat ide Oroszfaluból vontatták fel. Ez a fundus 1739-ben már nem a családé. Ehhez a fundushoz tartozott még a vízen túl 3-4 zsellérház a Turóczy Jánosné Könczey Klára szomszédságában és a kantai határon egy Gyakor nevezetű rét,
a belső telkei között a Jancsók káposztáskertje (Szotyori István udvarháza mögött, felül).

A Tamás és Jakab generációk zöme Kézdi-Vásárhelyen, az 1594-ben megszerzett ősi, megnemesített birtokon élt, melyet 1793-ig magáénak tudhatott a család. Ez a házas telek a református templom mellett a piac nyugati részén volt és lenyúlt a Kertmege utcáig (ma Iskola utca). Kertjeik, a  "Jancsó-kertek" és malmuk a Torja vize mellett voltak. Még a XX.sz elején is Jancsók - bár más családi ágak - által lakott rész volt.
 

A piactér nyugati oldala régen

A piactér nyugati oldala ma


A XVI. és XVII. században megismert első generációk Erdély vérzivataros időszakában éltek, ill. élték túl az eseményeket. Hol a
havasalföldi vajda és a török pusztította Erdélyt és Kézdi-Vásárhelyt, hol a székelyek lázadtak fel a nyomorgatások ellen (1559, 1562, 1576,1594, 1613). Közben nagy pestisjárványok is tizedelték a lakosságot (1570,1575,1586, 1602,1742). 

1598-tól
Basta osztrák tábornok kegyetlenkedéseit szenvedték, melynek a Bocskay felkelés vetett véget 1606-ban, 
A XVII. század a nagy fejedelmek és a török fennhatóság ideje volt.
Báthory Gábor fejedelemsége idején (1608-1613) szerencsétlen hadakozások folytak, majd Bethlen Gábor (1613-1629) hadjáratai az ország egyesítéséért és megszilárdításáért a viszonylagos nyugalom idejét hozták. A fejedelem mindezt merkantilista gazdaságpolitikája, művelődés támogatása, korszerű hadsereg szervezése révén érte el.

I. Rákóczi György fejedelemsége (1630-1648) alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött.

Zavaros tíz év után került a fejedelmi székbe török támogatással
 I. Apafy Mihály (1661-1690), aki a leghosszabb ideig uralkodó fejedelem, máig ellentmondásosan megítélt uralkodó volt. A Habsburg és a török nagyhatalom között egyensúlyozva sikerült a rendet viszonylag hamar helyreállítania Erdélyben. Az önállóság megóvása érdekében hajmeresztő kettős játékra kényszerült. Igyekezett kibújni a török követelőzések teljesítése elől, de azt is ki akarta védeni, hogy megint Erdélyen vonuljanak keresztül a török és tatár hadak.

Buda visszavétele után (1686)
megerősödve I. Lipót hadserege elfoglalta Erdélyt és elismertette vele a Habsburg fennhatóságot és Caraffát teljhatalommal bízza meg.
A fejedelemségét még belső ellenségeskedés, pártoskodás is sújtotta. A székelyek jogait folyamatosan megsértette, a velük kötött szerződéseket megszegte.
Halálával lezárult Erdély önálló államiságának korszaka.

A fejedelmek, bár néha perlekedések és harcok árán, de rendre megerősítették a város kiváltságait, erős önkormányzatiságát (pl. bár adófizetésre nem voltak kötelezettek, de a város fejlesztésére önként adóztak, stb.). Ugyancsak megerősítették és segítették a század első felében alakult céhek (tímár, csizmadia, szűcs, fazekas) jogait és a vásártartási jogot és hozzájárultak a város fejlődéséhez. A kultúra és művelődés támogatásának eredményeként a reformátusok particula
iskolájáról már 1637-bõl maradtak fenn adatok,

A XVIII. század már az osztrák uralom alatt telt, amely alatt a fejlődés lelassult.
1711-ben
II.Rákóczi György mozgalmának támogatása miatt, a fegyverviseléshez szokott székelyek a fegyverviseléstől eltiltattak.

A kézdivásárhelyi családok száma ekkor 201 fő volt.
A török utáni idők generációi gazdaságilag is megerősödtek és sok gyerekkel szaporították a családot. Mondhatni a család együtt nőtt a várossal. Fő foglalkozás továbbra is a kereskedelem és a  fuvarozás volt, melyet a város 1740 évi
pecsétjén is ábrázoltak.

Ebben az időben említik a
Jancsók kápolnáját, valahol a külső jószágok között. Ma a római katolikus temetőben található.

A város sajátos
(udvarteres), sűrű településszerkezete és szalmával fedett faházai miatt sok tűzeset volt. 1732-ben pl.113 épület (ház, istálló, csűr stb.) égett meg. Az érintettek között 5 Jancsó volt. Ezért a tüzek megelőzésére már 1734-ben határozatot hoztak (a tetők szalma helyett zsindellyel való fedésére vagy földdel való takarására).

1764-ben megszervezték a három székely
határőrezredet, a II. gyalogezred parancsnokságát Kézdi-Vásárhelyre helyezték. Az idegenek elszállásolása a városi lakosságra hárult, így ezután több kaszárnyát és tiszti lakást is építettek itt.
A székelyeket jogtalanul katonai
őrszolgálatra és lakhelyek építésére kötelezték.

1768/84 között készült térképe még azt a helyzetet rögzíti, amikor a város telkei még nagyjából osztatlanok voltak. Két párhuzamos udvartér között egy-egy család tulajdonát képező telkek húzódtak.

Az udvartér általában ezeknek a nevét is viselte, így volt
JANCSÓk, Csiszárok, Baloghok, Szőcsök, Kovácsok, Ráczok, stb. udvartere.
Ezért mondták erődítés nélküli piacutcás városnak Kézdi-Vásárhelyt.

1783
-ban a Főtéren a 17. század elejéről való kis fatemplom helyére erődített református templom épült. Állítólag a fatemplom fölé épült az új templom, melyet annak elkészülte után bontottak le. Az
anyakönyvek 1734-től kezdődnek, ezáltal a család sorsát már pontosabban lehetett követni.

A század második felében élt 8. generációtól már jelentős létszámúra duzzadt a család, innentől kezdve 62, 78, 69, 76 fős generációk születtek (a meghalt gyermekeket  is beszámítva). 

A XIX. századi 10. generációban élt
Péternek (1806-) pl. három feleségétől
16 gyermek
e született, akik közül gyermekkorban csak hármat veszítettek el.
Soha egy helyen, egy családból annyi nem lakott, mint Kézdi-Vásárhelyen a Jancsókból.
A hajdani birtoktestek osztódtak és utcasorok alakultak ki, ahol csak Jancsók laktak. Így lett a Kert utca is a Jancsók utcája
. Ennek az osztódásnak oka részben a hely szűke, másrészt a sajátos székely örökösödési törvény volt az oka, miszerint minden leszármazott egyformán örökölt.

A természeti csapások nem kerülték el a várost, 1802-ben és 1812-ben jelentős
földrengés, később  1816-1817-ben éhínség és 1831-ben kolera pusztított,

Ennek a generációnak az életében volt a
"nagy tűzvész". 1834. júl.29-én több mint két rövid óra alatt az egész városnak háromnegyed része hamuvá lett.  A város 558 házából 421 leégett a már betakarított gabonával együtt. A lakosság száma ekkor 4850 volt.
Tizennégyen lettek a tűz áldozatai. Egy magatehetetlen idős családtagunk (Jancsó Áron özvegye Sebesi Ilona Zsuzsa (1762-1834) meg is égett. Az eredeti nemeslevél is akkor égett el.
A piactér nyugati felén lévő Jancsó épületek is elpusztultak, kivéve a házsor középen lévő, ma "Vörös panzió" néven ismert épületet. A nagytemplom és a hozzá ragasztott északi bástyában a lángok martaléka lett a levéltár, a kegytárgyak, a pénz stb. és a harangok is megolvadva hullottak alá.
Az emberek a réten felvert sátrakban éltek, amíg a pincéket rendbe hozták, ahová télre behúzódtak. Az újjáépítés 1835-ben kezdődött el.
A templom újjáépítése 1838-ben fejeződött be.
A templom melletti ősi Jancsó telek 1847-ig pusztán állott és egyébként is per tárgya volt a Jancsók és a bitorló Gál kapitány között.

A városnak jelentős szerepe volt az 1848/49 évi
szabadságharcban. A harcok alatt a város hadi-gyárteleppé változott, ahol nők, gyermekek, aggastyánok is részt vettek a munkálatokban. Ágyú-öntőde, fegyver-, lőpor- és gyutacsgyárak létesültek. A családok "ón- és cinktálai, tányérai golyó készítésre adattak át". A szabadságharc ágyúinak többségét itt öntötték. Ennek állít emlékét a főtéri Gábor Áron szobor.
Ebből a generációból több mint ötvenen vettek részt a harcokban. A családi ágból hatan
(Áron,  Dániel, Sándor, József, Józsiás, Károly) katonaként harcoltak. Józsiás 1849. július 2-án abban a csatában halt meg Kökösnél, ahol Gábor Áron is életét vesztette.

Jancsó Elek (1779-1849) nagyenyedi református iskola jószágigazgatója őrzésében voltak a Jancsó ág családi iratai, 1849 januárjában az oláh
mészárlás-rablás alatt pusztultak el  4 ezer székely lakossal együtt. Így csak a levéltári másolatok maradtak fenn.

Már a XVIII. század első felében volt egy jelentős fejlődés. Újabb cégek alakultak. Az anyakönyvek is jelzik már a foglalkozásokat. A családban található
csizmadia, szűcs, csiszár (puskamíves), tímár, kovács, mészáros, kádár mester is. Nagyobbrészt földdel, kerttel  is rendelkeztek, de szereztek malmot vagy malomrészt is. Valószínűleg sikerrel gazdálkodtak, mert hamarosan ennek a különleges önkormányzatisággal rendelkező városnak és az egyháznak az életében is részt vettek, mint képviselő (senator), széki ülnök (assessor), világi gondnok (curator), egyháztanács-tag (consistor), egyházfi (aedilis) stb.

Sokan taníttatták a gyermekeiket Nagy-Enyeden, ezzel biztosítva a tisztes előrejutást, így lett közöttük
írnok, jószágigazgató, egyházkerület közügyigazgatója, jegyző, szolgabíró, tanár, stb.

Több
lelkész is volt a családban, akik kinevezésükkor kerültek el Kézdi-Vásárhelyről szolgálati helyükre, máshol szaporítva tovább a családi ágat.

A családtagok között
katona embereket is találunk. (Péter (16..1726 kb.) katona, József (1769-1798) a francia háborúban halt meg, József (1793-18...) honvéd százados a Székely Gyalogezredben, Richárd (1824-1863) katona,

Ebben az ágban több
Jancsó-Jancsó házassággal találkozhatunk. A kézdivásárhelyi Tamás ággal, mindkét nyujtódi ággal és egyéb ágbeliekkel (csizmadia ág, faragó ág) kapcsolódtak házasságok révén.

A XVII. század végén már ismerünk elköltözőket Kézdi-Vásárhelyről nemcsak Erdélybe, hanem a határon túlra is. Ennek az ágnak a tagjai a századok folyamán a következő helyekre költöztek:
Abrudbánya, Alsó-Csernáton, Arad, Bodok, Budapest, Dés,  Fegyvernek, Fogaras, Gyergyó, Gyergyószentmiklós, Ikafalva, Kecskemét, Kis-Petri, Kisújszállás, Kolozsvár, Maksa, Marosvásárhely, Mező-Bánd, Nagybaczon, Nagyenyed, Oroszfalu, Pák, Sárd, Sepsiszentgyörgy, Szalatna, Tiszaroff, Új-Torda, stb.
 

A Jakab ág elterjedése
(kattintásra indul)


Még nem tudni, hogy a ma ott élők ennek a családnak a tagjai-e, vagy a másik ágakhoz tartozók-e, hiszen az ágak elszakadtak egymástól. Reméljük, hogy ennek alapján könnyebb lesz egymásra találnunk.

A század második felében a családban nagy volt a
gyermekhalandóság. Volt olyan család, ahol egy gyermek sem maradt életben. Pl. Samu (1854-) családjában 12 gyermekből 4 marad életben, Lajos (1836-) 8 gyermekéből kettő maradt életben. 

Az 1886-1893 között az Osztrák Magyar Monarchia és Románia közötti
vámháború miatt kézművesek tömegei vándoroltak ki Erdélyből. Kézdi-Vásárhely lakossága is csökkent a század végéig.

A XX. század elején, az első világháború végéig, a gazdasági és társadalmi élet továbbra is pangott, A századfordulón a városban a következő ipari egységek működtek: 11
szeszgyár, 3 sörgyár,  3 malom, egy ecetgyár, egy posztógyár, egy papírgyár, egy cserép és téglagyár és egy szappanfőző műhely. Ezeken kívül 1928-ban egy kis fafeldolgozó vállalat is alakult.

Ez a század is megkérte a maga áldozatát a kézdivásárhelyi Jancsóktól. Az 1916-os román betöréskor 56 túszt a Bakó megyei Răducăneni helyiségbe vitték. Ezekből 1918-ban már 31 személy nem élt. Az
elhurcoltak között 8 fő 60 év alatti, a többi idősebb ember, a legidősebb 84 éves volt. Az elpusztultak között két testvér a mi családunk tagja volt: Jancsó Károly 58 éves mészáros, és Jancsó Áron 68 éves csizmadia.

A
két világ-háború közötti időszak egy bizonyos méretű fellendülést hozott a város életébe, de jelentős fejlődés nem következett be. Ebben az időszakban néhány szesz- és sörgyáron kívül nem létesült itt egyetlen jelentősebb ipari vállalat sem.
A második világháború újabb visszaesést hozott.

A század kézdivásárhelyi Jancsóinak életéről nincs információnk.
 

   XXI.század







 
A XXI. században élő Jancsókról csak a 2008 évi telefonkönyvből tájékozódtunk.
A 104 megismert névből annyi állapítható meg, hogy még mindig Kézdi-Vásárhelyen él a Jancsók közel 60 százaléka, akik között 12 férfi és 19 nő. Öten még ma is udvarterekben laknak.

   Jancsó lakhelyek/2008 
(kattintásra indul)    

 

Ikrek a családban



 
A XVIII. században találkozunk először ikrekkel. Mózes és Sára  1771-ben, Izrael és Eszter 1791-ben születtek és meg is haltak.
A XIX. században
Mária és Vilma 1846-ban született, Mária meghalt, Vilma sorsa nem ismert.
 
Ragadványnevek


      "nagy"
 
      "órás"

 
Kézdi-Vásárhelyen az egyes ágakat ragadványnevekkel jelölték az anyakönyvben és az iratokban, így volt lehetséges a szerteágazó családok megkülönböztetése.
A mi águnkon belül is találtunk két ragadványnevet.
A családi ágat indító
Jakabot (1586-1659) és ivadékait a "nagy" és "nagyobb" jelzőkkel illették a dokumentumokban.
A XVIII. században élt
Jakab (1701-1771) és Dani (1752-1818) ragadványneveként az "órás" szerepel.
 
Szponzorálás


    
 


 
Meg kell emlékeznünk arról a szerzőről akinek révén ma kiváló családtörténeti könyvet tarthatunk a kezünkben és nagy előnyökkel indulhatunk kutatásainkkal.

A Bakk Endre által a Jancsó családról írt könyvhöz
pénzzel (Jancsó Mózes szeszgyáros 1839-1902) és levél útján adott információval (Jancsó Ádám tanár 1817-1902) járultak hozzá. Mások előfizetésükkel segítették a megjelenést pl. Jancsó Albert (1836-1909) sepsi-szentgyörgyi szabómester, Jancsó Elek (1839-1900) pákéi ev.ref. pap, Jancsó Ferenc (1812-1897) maksai pap, Jancsó Géza (1852-) főszolgabíró, Jancsó Károly (1931-1916 után) maksai iparos, Jancsó Lajos (1858-1932) m.kir. pénzügyigazgatói titkár, Jancsó Samu (1847-1900 után) m.kir.vasuti ellenőr, Jancsó Sándor (1867-) teológia tanár Nagy-Enyeden, Jancsó Sándor (1840-1900 után) sepsi-szentgyörgyi iparos, stb.
 
Leszármazottak




 
Értékelve az elődök munkáját a XXI. századi Jancsók elhatározták, hogy kiegészítik Bakk Endre munkáját napjainkig.
Ennek a munkának az összehangolására létesült a
Jancsó család honlapja. A munkához ezzel az összeállítással járulunk hozzá. Mi is várjuk a szerteágazott Jakab ági leszármazottak jelentkezését!
 
Adatbázis



 
Az egyes személyekre vonatkozó részletesebb adatok a Jancsó család honlapján a Kutatás/Feldolgozott családfák/Jakab ág oldalon érhetők el.

                                                                                     
KEZDŐLAP